Károlyi Mihály és kísérete az amerikai nemzeti ünnep napján, 1914. július 4-én lépett az USA földjére egy vegyes összetételű ellenzéki társaság élén, hogy amerikai magyarok között korteskedjen, illetve adományokat gyűjtsön a szociáldemokrata és a függetlenségi sajtó részére. Ezen felül nemzetközi ismertségüket és kapcsolatrendszerüket is igyekeztek fejleszteni: New York polgármestere, a mindössze 34 évesen megválasztott – ezért a „ The Boy Mayor of New York” becenéven emlegetett – John Purroy Mitchel díszebédet adott a magyar küldöttség tiszteletére. A küldöttség sajátos képet mutatott. Károlyival utazott egy másik leendő miniszterelnök, az akkor még a Függetlenségi Párthoz tartozó és a szabadkőművességgel kacérkodó, ám 1919-ben majd az első ellenforradalmi kormányt vezető, kereszténypárti politikus/gyáros/volt válogatott labdarúgó, Friedrich István. Az út része volt az 1906 és 1910 közötti koalíciós kormányzástól szétesett, az 1910-es választásokon hatalmas vereséget szenvedő ellenzék nemzetközi építkezésének – 1914 februárjában Károlyit fogadta a francia miniszterelnök, Raymond Poincaré is. Károlyi pártja azonban ekkor még mindig meglehetősen bénult állapotban volt, bár 1913 júniusában sikerült összeboronálni a Justh Gyula és a Kossuth Ferenc vezette pártalakulatokat Egyesült Negyvennyolcas és Függetlenségi Párt néven. Már akkor Károlyit tették meg ügyvivő elnöknek, majd 1914 májusában, Kossuth Ferenc halála után egyértelműen Károlyi vált a függetlenségi párt vezérévé. Az amerikai körútról való hazatérés viszontagságossá vált az idő közben kitört háború miatt. A magyar politikusok csapata ezért nem is egyszerre vágott neki a hazaútnak. A delegáció tagjai már az USA-ban szétszóródtak, Kunfi külön utakon már augusztus 20-ra eljutott a semleges Hollandiába, míg Barabás Béla, Búza Barna és Héderváry Lehel csak augusztus végén hagyták el Amerikát. Károlyi július 29-én – tehát már a Szerbiának küldött hadüzenet után, de két héttel a Franciaország és a Monarchia közt beállott hadiállapot előtt – kelt útra New Yorkból a Le Savoy nevű francia hajón. Ám Európában az ő és a vele tartók útja is elvált. Augusztusban és szeptemberben heteken át foszlányos és ellentmondásos hírek keringtek a magyar sajtóban Károlyi hollétéről és sorsáról. Az első híradás augusztus 22-én egy magyar tüzérzászlóstól érkezett, aki egy hajón utazott Károlyival. Eszerint a grófot és társait – egy héttel a magyar– francia hadiállapot beállta előtt – Le Havre-ban letartóztatták, de az amerikai konzul közbenjárására szabadon engedték. Ezután sikertelenül próbáltak meg automobilon eljutni Párizsba, de az 1000 franknyi aranypénz, amit a bérlésre fizettek ki, odaveszett, mivel visszarendelték őket Le Havre-ba. Itt – még augusztus 9-én, tehát két nappal a hadüzenet előtt – arra utasították őket, hogy Spanyolország felé, hajón hagyják el Franciaországot. Azt már az augusztus 28-án Budapestre érkező Ráth Endre mesélte el, hogy arisztokratához méltatlan módon, harmadosztályon utaztak Bordeaux-ig, ahol 7 perccel lekésték a madridi vonatot, így kénytelenek voltak megszállni a pályaudvar mellett. Ott viszont immár 11-én jog szerint is hadifogságba vetették őket, és egy zárt cukrászautóban szállították mindannyiukat a fogházba, még azt sem engedték, hogy Károlyi poggyászát az inasa hordja. Ezt követően egy hétig nem érkezett hír Károlyi Mihályról – Barabás Béla viszont közben részletesen beszámolt Az Estben saját franciaországi hányattatásairól –, majd 1914. szeptember 29-én arról szólt a tudósítás, hogy Károlyi – Friedrich István, Zlinszky István és inasa kíséretében – Madridba érkezett. Már Friedrich mesélte el a sajtónak, hogy több hetet töltöttek el a bordeaux-i fogságban, ahol 48-an voltak összezárva egyetlen terembe, naponta egyszer kaptak enni, babfőzeléken és kenyéren éltek, udvari sétáik során a kapuban helyiek átkozták a foglyokat, afrikai katonáknak mutogatták őket. „ Eleinte még tréfálkoztunk e szám fölött, minthogy Károlyi a negyvennyolcas párt elnöke, később azonban elment a kedvünk a tréfától. ” A magyar politikusok szerencséje vélhetően az volt, hogy őrzésüket polgári hatóságok vették át, akik megértőbbnek – vagy éppen tájékozatlanabbnak – bizonyultak. Madridból Károlyiék Barcelonába mentek, hogy hajón jussanak el Olaszországba. Egy javításra szoruló hajó kapitánya vállalta, hogy elszállítja őket Genovába, azzal a feltétellel, hogy nem fedezi őket tengeri ellenőrzés során. Egy francia hadihajó meg is állította őket, de szerencséjükre nem ragaszkodott a fedélzet átvizsgálásához, csak úticéljukat és az utazás indokát ellenőrizte. Károlyi Mihály Bécsbe érve interjút adott a magyar sajtónak. A Tisza-kormányt korábban keményen bíráló gróf a háborús erőfeszítések vállalására, a belső ellentétek félretételére szólította fel a magyarokat. „ Most a politikában csak egy lehet a cél: a veszedelem elhárítása, a győzelem. Mindenki tegye félre politikai programját és csak magyarnak tekintse magát. ” Hangsúlyozta, már Bordeaux-ban szabadon engedték volna, ha vállalja, hogy nem cselekszik Franciaország érdekei ellen. De erre már csak ellenzéki múltja miatt sem volt hajlandó: „ dokumentálni akartam, hogy ami a múltban elválasztott, azt a háborúban félre kell tenni”. A kor törtémelmét befolyásoló emberek láthatóak a képen: Zlinszky István, Buza Barna, Károlyi Mihály, Dr. Ráth E., Héderváry Lehel, Barabás Béla, Friedrich István. Az emléklapot Kraus Lukács készítette a NY-ba látogatás emlékére.
Zlinszky István:
Kossuth-párti képviselő, aki az 1912 máj. 23-án megmenti a később Tisza ellen merényletet elkövető Kovács Gyula képviselőt a munkapárti képviselők verrésétől.
Buza Barna:
Magyar politikus, ügyvéd, miniszter, a felsőmagyarországi Hirlap szerkesztője, Magyarország c. lap újságírója. 1918-1919-ig földművelésügyi miniszter, a földosztásról szóló "néptörvény" elkészítője. Krónikás álnéven verseket ill. prózát ír.
Friedrich István: magyar miniszterelnök, politikus, labdarúgó-játékvezető, a vas- és felvonógyár alapítója, szabadkőműves. A Károlyi USA-ba történt kiruccanás végén a franciák internálják, mert kitört a vháború. A Tanácsköztársaság alatt ellenforradalmi tevékenységbe kezd. Letartóztatja Peidl szakszervezeti kormány tagjait. 1919-ben miniszerelnökként érvényteleníti a Tanácsköztársaság rendelkezéseit. Később a Huszár-kormány hadügyminisztere. 1920-ben megalapítja a szittyák tábora szélsőjobboldali szervezetet. 1920-ban Wekerlét győzi le és szerez mandátumot. Őt tartják az 1916-os Tisza István elleni merénylet értelmi szerzőjének. 1951-ben Grősz József koncepciós perben 15 évre ítélik és még abban az évben a börtönben hal meg. 1990-ben rehabilitálják.
Barabás Béla:
Szülővárosában a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt vezetője, 1892-től egy év megszakítással összesen huszonöt éven át magyar országgyűlési képviselő. Sorozatban ötször, az 1892-es, 1896-os, 1901-es, 1905-ös és az 1906-os választások alkalmával nyert mandátumot, míg az 1910-es választásokon elbukott, de 1911-ben egy időközi képviselőválasztáson újfent bejutott a Magyar Országgyűlésbe. 1914-ben Károlyi Mihály miniszterelnök kísérője amerikai útján. 1917-ben Arad megye főispánja. Erdély Román Királysághoz való csatolása után a maradás mellett döntött és hamar a kisebbségi magyar politikai élet egyik vezető alakjává vált. 1922-től az erdélyi Országos Magyar Párt (OMP) egyik alelnöke, 1926-tól a bukaresti Román Parlament szenátora. Jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki országos és helyi lapokban. Egy ideig szerkesztője volt az Arad és Vidéke című politikai napilapnak, főszerkesztője az Aradi Magyar Újságnak (1926-27).
Héderváry(i) Lehel:
Hédervári Lehel, publicista és politikus, szül. Újpesten 1876. Főiskolai tanulmányait a kolozsvári egyetem jogi karán végezte, Kolozsváron megalapította az Újság c. politikai napilapot, amelynek vezércikkeiben a magyar állameszme érdekében harcolt. Később ügyvédi oklevelet szerzett és Budapesten ügyvédi gyakorlatot is folytatott. 1905-ben az újpesti kerület függetlenségi párti programmal országgyűlési képviselőnek választotta. Kossuth Ferenc legmeghittebb köréhez tartozott. 1914. Károlyi Mihály gróf társaságában több függetlenségi képviselővel propaganda-útra Amerikába utazott, ahonnan az időközben kitört világháború miatt csak nagynehezen tudott hazatérni. Utolsó éveiben visszavonult a politikától és közgazdasági tevékenységet fejtett ki.
Dr. Ráth Endre:
A Dunaföldváron 1876-ban született Ráth jogász korában Kossuth Ferenc titkára. 1902-től Kézdivásárhely képviselője, a számvizsgáló-bizottság tagja és a napló-bizottság jegyzője.
Jelenlegi ára: 10 000 Ft
Az aukció vége: 2018-06-21 10:54 .
Megjegyzés küldése